Hans Liebherr – vállalkozó, feltaláló, látnok
A Liebherr-csoport sikertörténete elválaszthatatlanul kapcsolódik az alapító személyéhez. Ez Hans Liebherr története, aki képzett építőmester, fáradhatatlan kísérletező, pragmatikus üzletember és sikeres úttörő vállalkozó volt.
Az úttörő – Az ötletek tettre váltása
Hans Liebherr a háború utáni Németország gazdaságának legnagyobb úttörői közé tartozik. Úttörő találmányai közé tartozik a mobil toronydaru és az első hidraulikus kotró Európában: Olyan újítások, amelyek maradandó nyomot hagytak az építőiparban. „Kereskedelmi sikereit annak a képességének köszönheti, hogy az ötletek sokaságából a döntő pillanatban ki tudta választani a megfelelőt” – mondta az aacheni műszaki egyetem dékánja, Prof. Dr. Weyres, amikor 1964-ben díszdoktorrá avatta. Fejlesztéseivel Hans Liebherr bebizonyította, hogy figyelemre méltó érzéke van az ígéretes termékek és a jövőbeli piacok sikerének előrejelzéséhez. Lelkes kísérletező lévén nem pihent a babérjain. Fáradhatatlanul fejlesztett új termékeket, és a tervezőkkel szorosan együttműködve gyorsan és határozottan tette piacképessé őket.
Céltudatos – Kitartó
Míg termékeinek sikere néha csak idővel mutatkozott meg, Hans Liebherr bebizonyította, hogy mennyire kitartó. Amikor például 1949-ben az első mobil toronydarut bemutatták a frankfurti őszi vásáron, az eredmény kiábrándító volt. „Tulajdonképpen a vásár végeztével már le is állíthattam volna a daruépítéssel kapcsolatos termelést” – emlékezett vissza. Ehelyett Hans Liebherr céltudatosan megvalósította terveit, amíg az első szerződések be nem érkeztek, és a termelés be nem indult. A vállalkozó eközben mindig a jövőbe tekintett. A mottója: „Kitartó elszántsággal szinte elérhetetlennek tűnő célokat is el lehet érni.” Céltudatossága és fáradhatatlan törekvése a fejlődésre azt eredményezte, hogy ma a „Liebherr gyártmány” világszerte a minőséget és a magas használati értéket jelenti.
Az üzletember – Körültekintő gazdálkodás
Vállalkozóként Hans Liebherr a lépésről lépésre történő terjeszkedésre összpontosított, anélkül, hogy veszélyeztette volna a függetlenségét. „Valójában soha nem vállaltam kockázatot. Soha nem terveztem a tűréshatáron túlra.” Ennek következtében minden projektet kezdettől fogva saját forrásból finanszírozott. A szerény elvonások kivételével a nyereség a társaságnál maradt, hogy tovább optimalizálják a kutatást, a fejlesztést, a gyártást és az értékesítést. Ez a függetlenség tette lehetővé Hans Liebherr számára, hogy a széles körben terjeszkedő cégcsoportot a gazdasági ingadozásokon keresztülvezesse, és hosszú távon folytassa a szükséges termékfejlesztéseket.
Az építőmester – Két lábbal a földön
Korának egyik legnagyobb német vállalkozói személyisége, mégis mindig szerény maradt. „Nos, mint tudják, én csak egy kőművesmester vagyok” – mondta Hans Liebherr a díszdoktori kitüntetése alkalmából. Már az 1960-as évek közepére az eredetileg kis építőcéget nemzetközileg vezető építőipari munkagépgyártóvá fejlesztette. Mint mindig, most is személyesen gondoskodott gyárairól. A jelmondata: csináld magad, gondolkodj magadban, nincs hosszas vita, csak csináld. A helyszínen szerzett benyomást, hosszasan tárgyalt a munkatársakkal, majd gyorsan, gyakorlatiasan és közvetlenül döntött. Két lábbal a földön álló megközelítése azt jelentette, hogy mindig kapcsolatban maradt ügyfelei igényeivel.
A családi vállalkozó – Felelősségvállalás
Mivel Hans Liebherr a szülei építési cégénél kezdett, Hans Liebherr valóban családi vállalkozó volt. „Mindig azt akarta, hogy mindenki gondolkodjon és felelősséget vállaljon” – mondta egyszer Willi Liebherr az édesapjáról. Ugyanez vonatkozik a munkatársakra is. Bár az ő vezetése alatt a társaság összevont cégcsoporttá nőtte ki magát, nem alakított ki egyetlen nagy központi szervezetet. Arra összpontosított, hogy ahol csak lehetett, önálló részlegeket alakítson ki a társaságon belül, lehetővé téve a dolgozói számára, hogy részt vegyenek a döntéshozatali folyamatban. „Amikor új gyárat építettem, új vezetőséget is rendeltem hozzá. Nem akarom, hogy egy gyárat felülről irányítsanak” – jelentette ki a vállalkozó. Miután 1993-ban elhunyt, öt gyermeke közül három vette át az irányítást. A mai napig minden üzlettárs családtag – immár a harmadik generációból.
